Mai magyar egészségügy

(Portfólió 2017.november 23-i cikk alapján)

Három a magyar igazság és egy a ráadás!

A „három+egy” szám nem csak a közmondásban, hanem a magyar egészségügyben is jelentőséggel bír:

1. Szeretünk kockázatosan élni

2. A várható élettartam jóval alacsonyabb az uniós átlagnál

3. Keveset költünk egészségügyre

+1 Egészségügyi ellátások színvonala

Szeretünk kockázatosan élni

Az egészségtelen életmód nagymértékben hozzájárul Magyarországon a kedvezőtlen népegészségügyi mutatókhoz.

A legfontosabb kockázati tényezők tekintetében így állunk:
A magyarok Európa legerősebb dohányosai között vannak. A magyar felnőttek több mint negyede (26%) napi rendszerességgel dohányzik, ami ugyan csökkenést jelent a 2000-ben tapasztalt 30%-hoz képest, de még mindig a harmadik legmagasabb aránynak számít az uniós országok között.

A felnőttek körében lassan csökken az alkoholfogyasztás, aggasztó azonban a serdülők körében megfigyelt nagyivás. Az egy felnőttre jutó alkoholfogyasztás (értékesítési adatok alapján mérve) 2000. óta lassan csökken, de 2014-ben még mindig magasabb, mint az uniós országok többségében, és kb. 10%-kal magasabb, mint az uniós átlag. A serdülők körében megfigyelt túlzott mértékű alkoholfogyasztás egyre nagyobb népegészségügyi problémát jelent. 2013-14-ben Magyarországon tízből négy 15 éves számolt be arról, hogy életében már legalább kétszer volt részeg, ami a második legmagasabb arány az EU-n belül (Dánia után), és magasan az uniós átlag felett van (25%).

A magyar felnőttek több mint egyötöde túlsúlyos. A felnőttek között az elhízás gyakorisága a 2000-ben mért 18%-ról 2014-re 21%-ra emelkedett, ami a harmadik legmagasabb arány az EU-n belül Málta és Lettország után. A legalacsonyabb jövedelmi csoportba tartozók körében minden negyedik, míg a legmagasabb jövedelmi csoportba tartozók között minden hatodik felnőtt túlsúlyos. A túlsúly és az elhízás a 15 évesek körében is az uniós átlag felett van, és 2001-02. óta több mint 50%-kal nőtt (12%-ról 19%-ra 2013-14-ben). Ugyanakkor a testmozgás terén Magyarország viszonylag jobban teljesít, mint más országok, a felnőttek és a serdülők tekintetében egyaránt.

A várható élettartam jóval alacsonyabb az uniós átlagnál

A 75,7 éves születéskor várható élettartam mutatójával Magyarország az EU-országok között hátulról az 5. helyet foglalta el 2015-ben. Az elmúlt 15 évben közel 4 ével javult a mutató, azonban még így is közel 5 évvel elmarad az uniós átlagtól.

A fő halálozási ok Magyarországon továbbra is a szív- és érrendszeri betegségek, 2014-ben ezek a betegségek okozták 35 ezer nő (az összes haláleset 55%-a) és több mint 27 ezer férfi (az összes haláleset 45%-a) halálát. Magyarországon a szív- és érrendszeri betegségek által okozott halálozások (standardizált) arányszáma 2014-ben több mint kétszerese volt az uniós átlagnak, ami leginkább a dohányzás és az elhízás magasabb előfordulási gyakoriságának, valamint az ezen állapotok miatti kórházi kezeléseket követő magasabb halálozási arányszámoknak volt tulajdonítható. A másik vezető halálok a magyar nők és férfiak körében a rák. 2014-ben közel 15 000 nő és 18 000 férfi halt meg rákban (az összes haláleset 23%-a, illetve 29%-a).

Keveset költünk egészségügyre

Magyarország viszonylag keveset költ az egészségügyre.

• 2015-ben Magyarország fejenként 1428 eurót költött az egészségügyre (vásárlóerőparitáson számolva), ami kb. az uniós átlag fele.
• A GDP egészségügyi kiadásokra fordított része mindössze 7,2% volt, ami csökkenést jelent a 2005-ös 8,0%-hoz képest. Ez az arány sokkal alacsonyabb, mint a 9,9%-os uniós átlag.
• Az elmúlt évtizedben az egy főre jutó egészségügyi kiadás lassú növekedése leginkább a közkiadások szigorú fékentartásának volt köszönhető. Az egészségügyi kiadásban vállalt állami részesedés 2005. és 2015. között négy százalékponttal 67%-ra csökkent, ma pedig a hatodik legalacsonyabb az EU-n belül.
• Az egészségügyi kiadás fennmaradó harmadát a háztartások főként zsebből fizetik (közvetlen lakossági hozzájárulás).

További magyar sajátosságként azonosítják, hogy az egészségügyi ellátás még mindig erősen kórházközpontú, minden korábbi erőfeszítés ellenére. 2015-ben a magyar betegek átlagosan 9,5 napot töltöttek kórházban, ami az egyik leghosszabb időszaknak számít az EU-n belül. A kórházi elbocsátások száma szintén az uniós átlag felett van, 2015-ben 1 000 lakosra 200 elbocsátás jutott, szemben a 173-as uniós átlaggal.

Mindeközben egészségügyi munkaerő-állomány idősödik, és a fiatal orvosok és ápolók egyre mobilabbak. Magyarországon az orvosok száma elmarad az uniós átlagtól (1 000 lakosra 3,1 orvos jut, szemben a 3,6-os uniós átlaggal), csakúgy, mint az ápolók száma (1 000 lakosra 6,5 ápoló jut, szemben a 8,4-es uniós átlaggal).

Egészségügyi ellátások színvonala

Annak ellenére, hogy történt némi javulás az elmúlt évtizedben, a gyógyítással elkerülhető halálozási arányszám a magyar nők és férfiak körében egyaránt az uniós átlag kétszeresének felel meg.

A kórházi kezelést követően szívinfarktus (akut szívizomelhalás) vagy szélütés (stroke) miatt bekövetkező halálesetek az akut ellátás minőségére utaló mutatók. 2014 második felében Magyarországon a szívinfarktus miatt kórházi ellátásban részesülő betegek 15%-a 30 napon belül meghalt. Ez a harmadik legmagasabb arány az EU-ban. Másrészről azonban javult a szélütés (stroke) miatt kórházi kezelésben részesülők túlélési aránya, ami közelebb áll az uniós átlaghoz.

Az EU-n belül Magyarországon a legmagasabb a halálozási arány a rákbetegségek tekintetében, ami kérdéseket vet fel a megelőzéssel, a korai felismeréssel, valamint a magas színvonalú rákbetegellátás elérhetőségével kapcsolatban. Bizonyos rákbetegségek, így a méhnyakrák, a mellrák és a vastagbélrák már korai stádiumban felismerhetők, amennyiben megfelelő szűrési programok állnak rendelkezésre, növelve ezáltal a túlélés esélyeit. Magyarországon már működnek nemzeti szintű szűrési programok a mellrák és a méhnyakrák vonatkozásában, és hamarosan bevezetésre kerül az országos vastagbélrák-szűrőprogram is. A meglévő programok ellenére jelentős mértékű egyenlőtlenségek figyelhetők meg a különböző térségekben és társadalmi-gazdasági csoportokban a szűrésekhez való hozzáférés terén, a mellrák és a méhnyakrák tekintetében pedig továbbra is viszonylag alacsonyak az átszűrtségi arányok.

A megelőzhető halálozás, így a tüdőrák, az alkohollal összefüggő állapotok és a közlekedési balesetek miatti halálesetek azt jelzik, hogy Magyarország számára továbbra is kihívást jelent a korai halálesetek számának csökkentése.

2005 óta az összes egészségügyi kiadáson belül Magyarország közel a felére csökkentette a megelőzéssel kapcsolatos kiadásokat, és 2015-ben az összes kiadás csupán 2,6%-át fordította megelőzési programokra. A korábbi népegészségügyi programok, amelyek sokszor igen ambiciózus célokat határoztak meg, többnyire nem valósultak meg a gyakorlatban. Ezek a programok sok esetben elbuktak az ágazatok, az országos és helyi szintek, valamint a különböző szakmai csoportok közötti megfelelő koordinációs mechanizmusok hiánya miatt, vagy egyáltalán meg sem valósultak.

A hozzáférhetőség szempontjából nem mellékes, hogy a lakosság mekkora összeget fizet a saját zsebéből. Az OECD felmérései szerint a zsebből fizetett kiadások (közellátás esetén fizetendő önrész, magánszolgáltatásért fizetett díj, valamint paraszolvencia) Magyarországon az összes egészségügyi kiadás 29%-át teszik ki, vagyis a 15%-os uniós átlag csaknem kétszeresét.

A paraszolvencia már régóta fontos szerepet játszik a magyar egészségügyben, és a becslések szerint az összes egészségügyi kiadás legalább 2,1%-át teszik ki; ez az arány sokkal magasabb, mint a legtöbb uniós országban.